Köszönjük Fehér ElepHántnak!
"Fantasztikus élmény: a halálra ítélt Tűzraktér-ben döbbenetes előadás a halálra ítélt szín-
házról, a jövőről, melyben a színészek még a világot jelentő deszkákat sem faraghatják, jó,
ha egy-egy /úri/székláb jut nekik.
Ha csak Camus Sziszifusz-ából csináltak volna színdarabot leleményes dramaturgiával, fürge nyelvvel, ötletes szituációkkal, akkor is a legnagyobb dicséretet érdemelné ez a teljesen önállóan, minden /tanári/segítség nélkül megalkotott produkció. Az osztály két színinövendéke, Fábián Péter és Benkó Bence azonban a mitológiai példázatot az azt színre vivő, alternatív független csapat, a "Kőfejtő" üldöztetésével, betiltásával kapcsolta össze, rémítő lenyomatát adva színházi életünk rettenetes jövőjének.
Három fekete Moira fonja a sors fonalát, halálos küldetésük helyszínén kíváncsian feledkeznek bele a darab próbájába. Dionüszosz éppen lebeszélni próbálja a megszállott kőgörgetőt, hagyja már abba kilátástalan küzdelmét, Jerger Balázs gúnykacaja, de még dühkitörése is hiábavaló, érvei visszapattannak a kőizomzatú Rózsa Krisztián állhatatos makacsságán. Gyűlnek a fenyegető árnyak a társulat felett: a szimpatizáló főbérlő, Benkó Bence vakon is tisztán látja a veszélyt, egy színészfeleség, akit már be is szervezett a titkosszolgálat, már csak a külföldre menekülésben reménykedik. Kiss Emma, az együttérző moira-lány empati- kus figyelemmel kíséri a cselekményt, (Kussoljatok! Műélvezek!), majd félelmetes monológban festi fel a közeljövő vízióját: - 2012, az állami támogatás megszűntével elsorvad a VI-os kategória, de 2013-ban a kőszínházak is, mivel a diktatúra egyetlen Központi Nagyszínházba préseli őket, minden egyéb csoportosulás betiltatik, 2016-tól pedig: a színjátszás halállal büntetendő!
Sziszüphosz nem görget többet, de a próba megy tovább: a bűbájos szépségű Hermész férfiúi vágyakat gerjeszt, de visszautasítja közeledést, inkább azt kéri számon, miért nem kel fel a Nap, miért szűnt meg az idő? Szakács Hajnalka mély érzelmektől fűtött játéka a szelíd artikulációjú "óh"-tól jut el a szikrázó hevületű, drámai hevességű kitörésig. Sapphó is csatlakozik a reklamációhoz, Kátai Kinga eruptív erejű követelése, de még öngyilkossága is sikertelen, magánemberi kétségbeesése végül a társulatból való kilépéshez vezet. Szerencsére megjelenik maga Albert Camus, /Horváth Szabolcs/, aki türelmesen győzködi hősünket: vegye tudomásul, hogy ő csak egy metafora! A filozofálgatás Dobó Enikő rockparódiába csúcsosodó songját is áthatja, a fokozás vége a "nem megy!" A gondolatrendőrség betöri az ajtót, Máté Anett a "jó rendőr" szerepében megalkuvó, "normál bírósági tárgyalást" ígérő, kompromisszumos megoldást ajánl a bitó helyett, de ezt már az istenek sem nézik tétlenül, Fábián Péter thanatoszi ollója az örökkévalóságba segíti a mindvégig kitartó társulat-vezetőt. A karcos humorú Moira-anya, Kopek Janka így fogalmazza meg a rendszer mottóját: "Szabad országban, szabad ember: azt tesz, amit szabad!"
A mítosz prózában beszél, a mai szereplők rímes versezetben, sziporkáznak a nyelvi lelemények, akasztófa-humorral nagyokat derülünk... A megvalósítás a remek textus minden lehetőségét kiaknázza, de ki is a rendező?!? Bizonyára kollektív a munka, de a háttérben két meghatározó egyéniséget sejtünk. Jerger Balázs nemcsak a darabbéli társulatban képviseli a minden akadályt legyűrő akaratot, Rózsa Krisztián karizmatikus lénye pedig az első pillanattól a gyújtópontban áll. Halk töprengése éppen olyan hiteles, mint vagdalkozó vitatkozása, dikciója emelkedett, mozgása muzikális dinamikusságában is fegyelmezett, Sziszüphoszában a céljait soha fel nem adó Ember gyönyörűséges idolját formálja meg.
De honnan tudhatják ezek az ifjú emberek, ennyire csalhatatlan intuícióval, hogy hogyan
is állunk? A kaposvári színház társadalmi érzékenysége izzik tovább bennük? Honnan ez a tudatosság, honnan ez a pontos ítéletalkotás? - Mindig is érdemes lesz színházba menni, vagy inkább osonni, a kőfejtőbe, a kazamatákba is: "Hátha."
S ha már nem lesz VI. és nem lesz semmilyen kategória, ez az osztály, ez a nemzedék lesz
a Hetedik! - Márpedig: A Hetedik Te Magad Légy!"